Írások, történetek

Fülledt nyári estéken az ember a legritkább esetben szokott Proustot vagy Kafkát olvasni. Kékharisnya, vagy megszállott tudós legyen a talpán, akinek, ha nyáréjszakán a nyitott ablakon át szellő libben a szobájába, ami megtáncoltatja a függönyt, és az érintése maga a simogatás, akkor arról neki csakis a világirodalom remekei jutnak eszébe.

Alig több mint egy hét és már két éve lesz, hogy Koblencz Zsuzsa nincs közöttünk. Most egy írásával emlékezünk rá, hiszen a KultPince és a Monori Pincefalu számára jó néhány értékes cikket írt. Olvassátok az utolsó FB. üzenetét, majd írását amelyet az alábbiakban tesszük közzé!

Köszönöm, hogy hiányoltok, és igazatok van, nem tűnhetek el innen csak úgy szó nélkül - viszont egyenként se tudok írni mindenkinek, így aztán itt magyarázkodom:
Noha ízületi gyulladás miatt vonszoltam végig magam két és fél hónapon át az egészségügy különböző csatornáin, végül a sürgősségin derült ki, hogy egészen másról van szó. Bent is tartottak mindjárt, majd most pár napra hazabocsátottak, de hétfőtől vissza kell mennem.
A legpraktikusabb tervem ezzel kapcsolatban az, hogy hétfőn abban a kórteremben helyeznek majd el, ahol egy Jack Nicholsonhoz hasonló (nem bánom, lehet más is, csak dúsgazdag üzletember legyen) már ott idegesíti a személyzetet, és eleinte engem is nagyon utál majd, de aztán gyorsan elkészítjük együtt a bakancslistánkat, mert borzasztóan kevés már az idő.
Akárhogy is, nem nagyon leszek itt mostanában.
Mennyire sajnálom azt a sok történetet, amit nem tudok megírni, pedig tolószéken gördültek elém tucatszám az elmúlt hetekben...
A saját történetem végéről vagy tőlem értesültök pár hónap múlva itt - vagy egy üzenetből. Addig is ölelés mindenkinek, aki hiányol és szeret.