Írások, történetek
A több mint tíz éve üzemelő KultPince a Monori Pincefalu sokoldalú rendezvényhelyszíne, legyen szó akár magán vagy céges rendezvényekről. Egy igazi vidéki hangulatot árasztó strázsahegyi rendezvényhelyszín, nem messze Budapesttől, Pest Megyében, elrejtve a nagyvárosi forgatagtól.
Iszom a bort, ölelem a babámat
Úgysem érem keresztül, a hazámat
Úgysem érem keresztül a világot
Elengedem most már
Nem őrzöm a lángot
Csak annyit még, neked s nekem elég
Világítsa be az erdő közepét
Arcodat láthassam, ha leszáll az este
S kezed teszed kezembe
Iszom a bort, ölelem a babámat
Úgysem érem keresztül, a hazámat
Úgysem érem keresztül az
Erdő felett a csillagos eget
Ebbe a kis gyertyába
Lehozni tudom neked
Iszom a bort, ölelem a babámat
Úgysem érem keresztül, a hazámat
Úgysem érem keresztül az
Erdő felett a csillagos eget
Ebbe a kis gyertyába
Lehozni tudom neked
Az elnevezés egybeírt szókapcsolata tökéletesen kifejezi mindkét fogalom egyenrangúságának, illetve összetartozása hangsúlyozásának szándékát. Ez az intézmény a Strázsa Pincefaluja fejlődésének jelképévé, ősi kultúránk és korszerű szórakozási lehetőségeink összekapcsolhatóságának pozitív példájává vált; nem csupán Monoron, hanem egyre szélesebb körben is. Ennek kialakításában meghatározó szerepe van vezetőségének, Bakos Boglárka ügyvezetőnek pedig mindennapi működtetésében. Vele beszélgettünk minderről.
"Valami ősít, valami égit"
A Misztrál együttesnek ez a dala – csodás szövegével és érzelmeket felszabadító zenéjével – testet-lelket melengető hatású, a hétköznapok hidegebb szelei közepette is. Nem véletlenül választotta Péterffy András sem főcímdalának, a monori Strázsa-hegyet bemutató filmjében, ami (2016 szeptemberében) – a franciaországi Bor – Egészség – Életöröm fesztiválon – elnyerte a „Szívem csücske” (Coup de cour) díjat, ezzel nemzetközileg is ismertté téve e Pincefalut A rendező elismerésének tárgyi emlékét a film „főszereplőjének”, a Strázsa-hegynek ajánlotta, legoptimálisabb helyének pedig a KultPincét jelölte ki.
Alapesetben a keresés az interneten, pontosabban a teljes, Google által indexált oldalak körében fog lefutni. Azonban ha specializálni szeretnénk, vagy sejtjük, hogy az adott tartalomra mely oldalon bukkanhatunk rá, akkor érdemes ennek megfelelően kutakodni.
Ilyenkor írjuk a keresőmezőbe a weboldal címét, és a kulcsszót a következő módon: site:thepitch.hu keresőoptimalizálás. Ezzel a módszerrel csak az adott oldalon található, a kulcsszóhoz kapcsolódó leginkább releváns oldalakat fogja elénk tárni a
Például!
site:monoriborbolt.hu csapatépítő játék
Esküvőhelyszín ahol az álmaid valósággá válhatnak!
KultPince egy autentikus vidéki hangulatot árasztó ékszerdoboz, mindössze alig több mint félórai távolságra Budapesttől a Pest megyei Monoron található pincefaluban.
A történetet írta: Hajdú Katalin
Illusztrálta: Illés Márta
Egyik gazdagon termő Monori szőlősdomb tetején áll egy ikerház, melyet még két generációval korábban, a dédapa épített. Aranykezű mesterember hírében állt a jó öreg, aki igencsak kedvelte az ifjú hölgyeket. Volt, hogy egyszerre két virágszállal is randevúzott, - akik persze nem tudtak egymásról -. Nem csoda, ha a házak rejtett ajtókat, titkos figyelőket, csúszdával ellátott süllyesztőt, és a két otthont összekötő pincét is leplezett. E talányokat napjainkban a homály fedi el. Ma már a két lakban a kertkapus fiatalok barátsága szerelemmé érett, akik gyermekkori vonzalmukat immár fogadalmukkal is meg akarták szentesíteni.
Amint végiggondoltam, milyen elvárásoknak kellene megfelelniük a mai vőfélyeknek, hirtelen ez az összegzés lett a vége: a mai vőfély, ha komolyan veszi a dolgát, mindenhez értenie kell. Gasztronómiához, poézishez- annak is égi és nagyon is földi változatához, mert ahány násznép, annyi ízlés. Járatosnak kell lennie a hagyományokban, a zenében, annak ódon és modern változataiban. Ha nem is éppen egy-egy művészeti ág teljességében- de valamennyire mindenképpen. S mindeközben őstehetségként kell művelnie hivatásának lényegét: az események levezénylését, valamint azoknak hangulatára a közönség oly mértékig való ráhangolását, hogy a vőfélyre bízott sokaság észre sem veszi, hogy irányítva van. Jó értelemben, persze.
Miközben a hangos, virágokkal és palackokkal hadonászó, az út szélére húzódott taxiba is be- be- integető lakodalmas menet elvonult mellettük, a két férfi kedve érezhetően élénkebb lett. Már nem ülte meg a kocsi belsejét az a melankólia, amit János emlékei bocsátottak köréjük, kesernyés cigarettafüstként. A taxis oldalán lehúzott ablakon beáradó vidámság kihessegette a régi szomorúságot.
- A külsőségekből ítélve a mostani lagziknak már nem sok közük van ahhoz, amilyenekben én gyerekkoromban megfordultam - nézte a férfi a menyasszony közelében káprázatos toalettekben ringó hölgyek karéját. Csipkekalapok, virágos organzák, színes selymek úsztak el mellettük, és hirtelen felbukkant egy szó, amit János talán egész életében nem mondott ki hangosan, egészen eddig a napig: glaszékesztyű.
Taxik várakoztak az állomásépület sarkán, a szemközti betonkerítés mellett is. Nem volt külön drosztjuk, szemlátomást csak beálltak a legközelebbi helyekre. De legalább vannak – gondolta hálásan János, tudva, hogy nélkülük bajban lenne. Senkinek nem jelezte előre az érkezését, nem volt, aki elébe jöjjön. Igazság szerint nem nagyon volt itt már senkije.
