Írások, történetek
Iszom a bort, ölelem a babámat
Úgysem érem keresztül, a hazámat
Úgysem érem keresztül a világot
Elengedem most már
Nem őrzöm a lángot
Csak annyit még, neked s nekem elég
Világítsa be az erdő közepét
Arcodat láthassam, ha leszáll az este
S kezed teszed kezembe
Iszom a bort, ölelem a babámat
Úgysem érem keresztül, a hazámat
Úgysem érem keresztül az
Erdő felett a csillagos eget
Ebbe a kis gyertyába
Lehozni tudom neked
Iszom a bort, ölelem a babámat
Úgysem érem keresztül, a hazámat
Úgysem érem keresztül az
Erdő felett a csillagos eget
Ebbe a kis gyertyába
Lehozni tudom neked
Esküvőhelyszín ahol az álmaid valósággá válhatnak!
KultPince egy autentikus vidéki hangulatot árasztó ékszerdoboz, mindössze alig több mint félórai távolságra Budapesttől a Pest megyei Monoron található pincefaluban.
Amint végiggondoltam, milyen elvárásoknak kellene megfelelniük a mai vőfélyeknek, hirtelen ez az összegzés lett a vége: a mai vőfély, ha komolyan veszi a dolgát, mindenhez értenie kell. Gasztronómiához, poézishez- annak is égi és nagyon is földi változatához, mert ahány násznép, annyi ízlés. Járatosnak kell lennie a hagyományokban, a zenében, annak ódon és modern változataiban. Ha nem is éppen egy-egy művészeti ág teljességében- de valamennyire mindenképpen. S mindeközben őstehetségként kell művelnie hivatásának lényegét: az események levezénylését, valamint azoknak hangulatára a közönség oly mértékig való ráhangolását, hogy a vőfélyre bízott sokaság észre sem veszi, hogy irányítva van. Jó értelemben, persze.
Miközben a hangos, virágokkal és palackokkal hadonászó, az út szélére húzódott taxiba is be- be- integető lakodalmas menet elvonult mellettük, a két férfi kedve érezhetően élénkebb lett. Már nem ülte meg a kocsi belsejét az a melankólia, amit János emlékei bocsátottak köréjük, kesernyés cigarettafüstként. A taxis oldalán lehúzott ablakon beáradó vidámság kihessegette a régi szomorúságot.
- A külsőségekből ítélve a mostani lagziknak már nem sok közük van ahhoz, amilyenekben én gyerekkoromban megfordultam - nézte a férfi a menyasszony közelében káprázatos toalettekben ringó hölgyek karéját. Csipkekalapok, virágos organzák, színes selymek úsztak el mellettük, és hirtelen felbukkant egy szó, amit János talán egész életében nem mondott ki hangosan, egészen eddig a napig: glaszékesztyű.
Taxik várakoztak az állomásépület sarkán, a szemközti betonkerítés mellett is. Nem volt külön drosztjuk, szemlátomást csak beálltak a legközelebbi helyekre. De legalább vannak – gondolta hálásan János, tudva, hogy nélkülük bajban lenne. Senkinek nem jelezte előre az érkezését, nem volt, aki elébe jöjjön. Igazság szerint nem nagyon volt itt már senkije.
