Írások, történetek
A történetet írta: Hajdú Katalin
Illusztrálta: Illés Márta
Egyik gazdagon termő Monori szőlősdomb tetején áll egy ikerház, melyet még két generációval korábban, a dédapa épített. Aranykezű mesterember hírében állt a jó öreg, aki igencsak kedvelte az ifjú hölgyeket. Volt, hogy egyszerre két virágszállal is randevúzott, - akik persze nem tudtak egymásról -. Nem csoda, ha a házak rejtett ajtókat, titkos figyelőket, csúszdával ellátott süllyesztőt, és a két otthont összekötő pincét is leplezett. E talányokat napjainkban a homály fedi el. Ma már a két lakban a kertkapus fiatalok barátsága szerelemmé érett, akik gyermekkori vonzalmukat immár fogadalmukkal is meg akarták szentesíteni.
Amint végiggondoltam, milyen elvárásoknak kellene megfelelniük a mai vőfélyeknek, hirtelen ez az összegzés lett a vége: a mai vőfély, ha komolyan veszi a dolgát, mindenhez értenie kell. Gasztronómiához, poézishez- annak is égi és nagyon is földi változatához, mert ahány násznép, annyi ízlés. Járatosnak kell lennie a hagyományokban, a zenében, annak ódon és modern változataiban. Ha nem is éppen egy-egy művészeti ág teljességében- de valamennyire mindenképpen. S mindeközben őstehetségként kell művelnie hivatásának lényegét: az események levezénylését, valamint azoknak hangulatára a közönség oly mértékig való ráhangolását, hogy a vőfélyre bízott sokaság észre sem veszi, hogy irányítva van. Jó értelemben, persze.