Írások, történetek

Van a hegyen egy mondásunk, miszerint "Jó itt pincetulajdonosnak lenni", ezt most többszörösen igaz. Járvány idején lehetőséget teremt egy kicsit változatosabb életvitelre, főleg ha van egy kis szőlőterület is. Általában minden présházban van valamilyen fűtési lehetőség, így be lehet gyújtani, készülhet egy kis forralt bor, tea, hogy munka közben, munka után, vagy egy kis kirándulás végén lehessen egy kicsit melegedni, iszogatni, és ha van mit, egyet falatozni is. Az alábbi képek is egy ilyen séta közben készültek. Jó nézegetést!

Karaffa Gyula: Ősz…

Földre lehullott a sárga levél
és nincs ereje már a Napnak,
a tököt megcsípte immáron a dér,
a naspolya is összeszottyadt,
a szőlő leszedve, kihalt a hegy,
kiforrt a must, csendes a pince,
a gazda is nyugodtan pihenni megy,
belekóstolt már a telt üvegbe.
Köd száll a tájra, az ég halovány,
csak egy varjú károg a réten.
Jókedvem is olyan messzire száll,
mint a madár hangja az égben.

Az elnevezés egybeírt szókapcsolata tökéletesen kifejezi mindkét fogalom egyenrangúságának, illetve összetartozása hangsúlyozásának szándékát. Ez az intézmény a Strázsa Pincefaluja fejlődésének jelképévé, ősi kultúránk és korszerű szórakozási lehetőségeink összekapcsolhatóságának pozitív példájává vált; nem csupán Monoron, hanem egyre szélesebb körben is. Ennek kialakításában meghatározó szerepe van vezetőségének, Bakos Boglárka ügyvezetőnek pedig mindennapi működtetésében. Vele beszélgettünk minderről.