Írások, történetek

Az elnevezés egybeírt szókapcsolata tökéletesen kifejezi mindkét fogalom egyenrangúságának, illetve összetartozása hangsúlyozásának szándékát. Ez az intézmény a Strázsa Pincefaluja fejlődésének jelképévé, ősi kultúránk és korszerű szórakozási lehetőségeink összekapcsolhatóságának pozitív példájává vált; nem csupán Monoron, hanem egyre szélesebb körben is. Ennek kialakításában meghatározó szerepe van vezetőségének, Bakos Boglárka ügyvezetőnek pedig mindennapi működtetésében. Vele beszélgettünk minderről.

A történetet írta: Hajdú Katalin

Illusztrálta: Illés Márta

Egyik gazdagon termő Monori szőlősdomb tetején áll egy ikerház, melyet még két generációval korábban, a dédapa épített. Aranykezű mesterember hírében állt a jó öreg, aki igencsak kedvelte az ifjú hölgyeket. Volt, hogy egyszerre két virágszállal is randevúzott, - akik persze nem tudtak egymásról -. Nem csoda, ha a házak rejtett ajtókat, titkos figyelőket, csúszdával ellátott süllyesztőt, és a két otthont összekötő pincét is leplezett. E talányokat napjainkban a homály fedi el. Ma már a két lakban a kertkapus fiatalok barátsága szerelemmé érett, akik gyermekkori vonzalmukat immár fogadalmukkal is meg akarták szentesíteni.

Amint végiggondoltam, milyen elvárásoknak kellene megfelelniük a mai vőfélyeknek, hirtelen ez az összegzés lett a vége: a mai vőfély, ha komolyan veszi a dolgát, mindenhez értenie kell. Gasztronómiához, poézishez- annak is égi és nagyon is földi változatához, mert ahány násznép, annyi ízlés. Járatosnak kell lennie a hagyományokban, a zenében, annak ódon és modern változataiban. Ha nem is éppen egy-egy művészeti ág teljességében- de valamennyire mindenképpen. S mindeközben őstehetségként kell művelnie hivatásának lényegét: az események levezénylését, valamint azoknak hangulatára a közönség oly mértékig való ráhangolását, hogy a vőfélyre bízott sokaság észre sem veszi, hogy irányítva van. Jó értelemben, persze.